Idő (múlt, JELEN, jövő) ahogy használni kéne (laikusoknak és látóknak is)

Az időt, mondhatjuk már az emberiség hajnalán is használtuk, érzékeltük és próbáltuk definiálni, megfogni és behatárolni.
Napszakok, holdszakok, évszakok, öregedés, kor, születés, halál.

A fogalmak pontatlanok és ahogy haladtuk előre, tanultunk és tapasztaltunk úgy érezhettük, hogy egyre jobban megismertük és használtuk ezt a fogalmat. De sajnos inkább ő használ minket. A tudományban és azok különböző ágazataiban letisztultabbnak, pontosabbnak tűnhet, de a hétköznapi életben sajnos használhatatlan.

Megmaradtunk pár hétköznapi fogalomnál és felhasználási formánál, amit ráadásul néhány rossz megfogalmazás……pontosítok: egyszerűsítés miatt össze is kuszáltunk.
Ilyenek a másodperc, perc, óra. A napszakok, hónapok, évszakok és az ÉVEK. És itt lép be a hiba!

Ha megfigyeljük mindegyik fogalom egyet kivéve visszatér önmagába. Ciklusokat ír le és újra kezdődik. De az évek és azon felüli fogalmakat hajlamosak vagyunk lineárisan leírni, ábrázolni. Így születik meg az a három “haszontalan” fogalom amit az idő jelölésére használunk, hihetetlenül pontatlanul. A múlt, a JELEN, és a jövő.

Bár ezen fogalmakat is próbálja tisztázni és érthetőbbé tenni a tudomány, itt a hétköznapokban úgy nem igazán használható.
Így többségében marad a lineáris forma.
Már most láthatjuk, hogy a sok egymásba érő ciklikus mértékegység között, ez a lineáris fogalom csak zűrt okoz.

De mi van, ha azt mondom, hogy használható kör formában, sőt gömbé alakítható, csak egy kicsit ki kell bogozni, mire is használjuk őket.

Itt hagy érintsem felületesen a látók és jövendőmondók tevékenységét is (azon 1% akik tényleg azok), hogy a példámat jobban érzékeltethessem.
Tehát vagyunk mi itt a JELENBEN és vannak élményeink, nehézségeink, ehhez pedig képességeink, amivel átéljük és/vagy megoldjuk ezeket.
Ami segít benne, az azon 3 hibás fogalom mögött bújik meg amit próbálunk egy vonalban jelölni (múlt, JELEN, jövő). De mit is nézünk igazából ilyenkor. Az ezen kifejezésekben található információkat, hisz nem az időbeniségük a megoldás kulcsa, hanem a bennük rejlő adatok, mivel ezeket tudjuk felhasználni a JELENBEN.

Hogy át tudjuk a vonalat alakítani körré, nevezzük át őket.

A múltat és a benne található információkat, nevezzük át TAPASZTALATNAK. Persze maga az információ sem elhanyagolható, de ezen fogalom esetében inkább az abból származó TAPASZTALAT, ami jobban előre vihet minket.

A “JELENBEN” található információkat nevezzük át TÉNYEKNEK. Ezen információk határozzák meg az adott pillanatban betöltött helyzetünket, állapotukat, egyéniségünket, képességeinket… a “JELENÜNKET”. Tehát ezen TÉNYEKNEK köszönhetjük, ahogy most próbáljuk megfejteni, hogyan tovább.

A jövőbeli információkat pedig nevezzük LEHETŐSÉGEKNEK. Minél jobban össze tudjuk rendszerezni a TAPASZTALATOK és TÉNYEK által kapott információinkat, annál több LEHETŐSÉG tárul elénk.

Egy már biztos, hogy az adott pillanatban, teljesen lényegtelen az információk időbenisége, ami fontos az a felhasználhatósága/a természete és ilyen formában már sokkal praktikusabb, ha körként, vagy sokkal inkább golyóként képzeljük el.

Mi állunk a gömb közepén. A gömb pedig az általunk ismert információk könyvtára. Mintha könyvekként jelennének meg körülöttünk. Mi szabadon mozgunk a gömbben és bármelyik információhoz hozzá juthatunk és felhasználhatjuk.

Na de mi a nehézség, az akadály ebben a nézetben? Az, hogy a tapasztalataink és az adott pillanat nehézsége/nyomása határozza meg, hogy a lehetőségeinkből, mennyit érzékelünk, vagy tudunk felhasználni.
Ebben gyakran már egy sima kívülálló is segíthet nekünk. Egy családtag, barát, kolléga. Így az esélyünk jelentősen megnőhet. Egyrészt mert ő a saját gömbjét használja a helyzet értékeléséhez. Így azokat az információkat is használhatjuk. Másrészt, azzal, hogy belelát a mi gömbünkbe, de őt nem érinti az a nyomás, ami rajtunk van, olyan lehetőséget is észre vehet a “szabadsága” és a saját tapasztalatai révén, amit mi észre se vennénk.

Ebben még többet segíthet egy olyan személy, aki kicsit messzebbre lát a saját gömbjén. Őket hívhatjuk látóknak (és/vagy médium, jós, stb….)
Hiszen ő még több lehetőséget tárhat elénk.

Na de itt is van egy bökkenő. Egy kis hiba a képletben. Ez pedig a szabad akarat és a sors kérdése.
Hogy ezzel ne “időzzünk sokat roppantmód leegyszerűsítem ezt a két fogalmat. A sorsot aztán végkép nem érdekli az idő és hogy mikor teljesül az adott feladat. Tehát, hogy a célunkhoz milyen úton jutunk el és mennyi idő alatt, az csak rajtunk áll. Így találkozik és öleli át egymást ez a két fogalom. Előfordulhat, hogy előbb teljesül ,vagy sokkal később, mint ahogy azt terveztük és az is megtörténhet, hogy valami sokkal fontosabbat teszünk ami az eredeti célunkat felülírja. Így válhatunk a “saját sorsunk kovácsává”. Így érvényesül a sors ölelésében a szabad akarat. Ez külön témát érdemelne, de nem itt és most.

Na de térjünk vissza a jelen pillanat megoldásra váró problémájához és ahhoz a látóhoz (1%), aki tényleg képes segíteni.

A látó mit is lát pontosan? A múltat? A jövőt?

Dehogy! Ő a jelent látja és azt az információ gömböt ami körülvesz minket. A saját gömbje is segíti és az a képessége, hogy túllát azokon a határokon, amiket ez a két gömb állít elénk és elé.

De hol van a hiba a képletben? Hol hibázhat a látó?

Amit lát, az az adott pillanatban a kérdező és az őt körülvevő információk. De tudnia kell, hogy az az adott megoldás, amit elénk tárhat, amit ő lát a gömbökön túl, csak addig opció, amíg meg nem hozzuk a következő döntésünket, amíg végre nem hajtunk egy cselekedetet. Tehát addig érvényes, míg előtte ülünk.

Minden döntéssel és cselekedettel nő a TAPASZTALATUNK és változnak a TÉNYEK is körülöttünk. Így sok LEHETŐSÉG tűnik el és születik, ahogy haladunk az életben….PERCRŐL-PERCRE!
Tehát egyre kisebb az esélye, hogy az a megoldás, amit látott, egyáltalán megvalósulhat.

Akkor mégsem segíthet? Se kívülálló, sem pedig egy látó?

De igen, de neki nem az a feladata, hogy a göböt figyelje. Nem a lehetőség, nem a megoldásnak látszó esemény a fontos. Az időbenisége meg pláne nem!!!!!!

Hanem MI! A kérdező a fontos!

Őt kell figyelnie a JELENBEN és a megoldásnak látszó pillanatban! Mi a különbség a két személy között? Miben fejlődött, hogy azt a pillanatot meg tudta ragadni, az előrejutása érdekében? Magabiztosabb lett? Kommunikatívabb, rugalmasabb, bölcsebb, tanultabb, rutinosabb, kedvesebb,….stb?

A látónak nem az a feladata, hogy megoldja helyettünk a problémát. Még csak nem is az a feladata, hogy rámutasson egy-két lehetőség által nyújtott megoldásra.
Hanem az a feladata, hogy megmutassa odáig vezető utat. Rámutasson miben kell fejlődnünk, hogy több lehetőség táruljon elénk és, hogy azokat meg tudjuk ragadni!!!
Ha így tesz, nem csak az az egy,(pár) általa látott megoldás lesz, amihez eljuthatunk, hanem mire oda érünk, sokkal többől, vagy sokkal jobbakból választhatunk.

Ha képesek vagyunk így tekinteni az időre és segítőként pedig képesek vagyunk észre venni az embert benne, akkor sokkal hatékonyabban haladhatunk előre az életben…..mindannyian.